Posted by
ZSOLTAROS on Tuesday, July 31, 2007 7:11:37 PM
Megvallom, engem eddig nem izgattak a pápák. Ennek
a mostaninak az elodje jó ember volt, már úgy ránézésre is. XVI. Benedek
személyiségét eltakarja a hivatala. A lengyel pápa oda ment, ahova a szíve
húzta. Szegény utódjára rászakadt az egyház gondja. Ott ragadt a Péter trónja
abban az elvilágiasodott Európában, onnan kellene szót érteni az ébredezo déli
féltekével, fontossá lenni a pluralizmusukkal páváskodó nyugati országokban, és
jaj, több szigort várunk tole, egyháza apjától még mi is, akik nem tartozunk a
családjába.
Nem lehet figyelmen
kívül hagyni a próbálkozásait. Megdorgálta a melegeket, és 35 oldalas
dokumentumban vázolta fel a közutakon elvárt viselkedési formát (csak egyszer
kerülne csúcsforgalomba a popemobile-jával itt, a 10-es gyorsforgalmi úton, az
egyházból is kizárná délrol itt száguldozó híveit). A Hittani Kongregáció
(aminek vezetoje volt mielott pápává vált) emberarcú terrorizmusnak bélyegezte az
abortuszt, és emlékezetes németországi eloadásában a más-arcú terrorizmus okait
is felvázolta. Úgy tunik, elodjén is túltesz abban az igyekezetében, hogy a
katolikus egyház hangja egyértelmuen felcsendüljön a modern világban.
Fel is csendült, és
beleremegett az egyébként is gyenge alapokon álló ökumenizmus épülete. Csupán
néhány éve egyesülésrol egyezkedtek az anglikánsokkal, teológiájuk
pontosításával udvaroltak az evangélikusok, és még egyes baptista vezetok is
többnek vélték magukat ha „párbeszédbe” elegyedhettek valakivel, aki járt már a
Vatikánban. Imponáló az egyenesség és a következetesség ebben a pápában, ahogy
visszaparancsolja a katolikus gondolkodást az akolba. Még nem tudni, ha a juhok
is engednek majd a fopásztor diktátumainak, de mi, akik nem ahhoz az akolhoz
tartozunk, máris érzékeljük a változást.
Kezdodött a „Szeretet
szentsége” címu apostoli buzdítással (2005. márciusában), amelyben az
eucharisztiáról tanítva megkérte
„szomorúan, jóllehet nem remény nélkül a nem katolikus keresztényeket, értsék
meg és tartsák tiszteletben meggyozodésünket, amely a Bibliában és a
hagyományokban gyökerezik. Úgy tartjuk, az eucharisztikus és az egyházi
közösség annyira összetartozik, hogy általában lehetetlenné teszi a nem
katolikusok számára, hogy részesüljenek az elozoben, anélkül, hogy az utóbbit
élveznék.”
Tulajdonképpen ezt a
gondolatot fejtegeti tovább a Hittani Kongregáció legfrissebb egyháztani
dokumentuma is. Ez az 5 kérdést taglaló rövid, ez év június 27-én közzétett írás
igen nagy port vert fel. Míg a II. Vatikáni Zsinat arra bátorította a katolikusokat,
hogy a Szentlélek munkáját lássák meg és méltányolják a protestáns közösségek
életén is, íme, kiderült, hogy e vizsgálódás eredménye katolikus részrol predesztinálva
van: mi nem lehetünk a Krisztus egyházának tagjai. Értékünk és hasznosságunk is
a „kegyelemnek és igazságnak abból a
teljességébol ered, amely a Katolikus Egyházra van bízva”. Na, tessék! Mi meg azt hittük, hogy Urunktól nyertünk
mindehhez segítséget...
Fel
is háborodtak ezt hallva az ökumenizmus élharcosai. Pontosítani kellett, és ez
a pápa ahhoz ért. Július 24-én, az olasz Alpokban üdülve kerített erre
alkalmat. Elmagyarázta a híveinek, hogy csakúgy, mint az elso zsinatot követoen
(Niceai Egyetemes Zsinat, 325-ben) kaotikus állapot uralkodott el az egyházban,
de végül mégis megszületett a „Niceai hitvallás”, a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt
idot is a zavarosság jellemezte. Logikusan következik ebbol, hogy ez a
rendkívül képzett, elodjei lazaságain orködo pap elérkezettnek látja az idot,
hogy radikális fordulatra kormányozza az egyházat. Eddigi intézkedései - mint a
latin mise újbóli bevezetése (bár egyelore demokratikus döntések mentén) - és
szigorításai csak világosabbá teszik a különbséget a Katolikus Egyház tanai és
az evangéliumi gyülekezet hitvallása között.
Valójában azért jár
köszönet XVI. Benedek pápának, mert világosan fogalmaz. Valószínu, hogy nagyobb
lesz a füst, nekünk idegenebb, ami ott történik, de annál nagyobb a mi örömünk,
hogy az Egyház valódi Fejéhez tartozunk, aki Testébe fogadott minket is hit
által, ingyen kegyelmébol, ahogyan azt a Szentírásban kijelentette.
EVANGÉLIUMI HÍRNÖK